2013. ápr. 27.

..

Mindig rossz, ha valaminek vége. És most több mindennek is. Remélem új kezdetet hoz. 
Szakács. Nem találtam szavakat. Úgyhogy nem is írtam. Azt nem tudom, ha találkozunk, hogy fogom lereagálni. Mosolyogni nem fogok, az biztos. Ilyet soha, senkinek nem. Neki sem. Akkor sem, ha kéri. 
Zenész. Nem tudom kezelni a sérüléseit. A baj az, hogy ő maga sem. Szeretné, ha segítenék, de mégsem. Bonyolult.
Zöldszemű. Fogalmam sincs. Halvány van, de lehet, hogy tévedek. Minden esetre sajnálom, hogy nem beszélgetünk. Hiszen még mindig őt. De hát ez az én magánügyem. 
Szabadság. Nyilván erre van szükségem.

Az egyiptomiaknak nyilván volt valami okuk rá, hogy kétdében festettek. Nem hiszem, hogy nem tudtak háromnak tűnőben. Vagy éppen az volt a trend. Vagy azok a festmények maradtak meg. Több ezer év múlva a kultúránkat az alapján fogják megítélni, hogy Picassot, Mirot vagy Turnert találnak. Nem mindegy. Nagyon nem.

2 megjegyzés:

  1. Hogy is van? Ha becsukódik egy, kinyílik egy másik.
    Amint megérünk arra, hogy belépjünk.

    VálaszTörlés
  2. Igen. És van, mikor régiek is nyílnak megint. Ha csak kicsit is, de igen.

    VálaszTörlés