...

Kicsit jó is, hogy annyira nem beszélgetek senkivel. Magamban szépen elrendezem. Persze, vannak kiakadások, és szómenések. De már nagylány vagyok, és próbálok erőt venni. Leginkább magamon. Aztán vagy megy, vagy nem. Az érzelmeim pedig figyelem. Igyekszem külső szemlélőként egy darabig. Ez nem ilyen egyszerű ám, mert megszenvedem, viszont hasznos. Mert van energiám a rendezkedésre. Kívül, belül. A neki való írás viszont hiányzik. Úgyhogy éppen megoldást keresek rá. Hogy hogyan is. Miért éppen neki, a jó Isten tudja. Vagy még ő sem. Tudomisén. Annyi furcsa dolog van a világon. Ez az én furcsaságom.

Egy csomó jó dolog is történik. Ezt ne feledjük.