...

Most van az a rész, hogy elegem van. Biztos a feszkó, meg a fáradtság. Nem értem, miért kellene rosszul érezni magam, ha teszem a dolgom. Ha netán el is érek valamit. Ha netán még jól is érzem magam. Én is szoktam sírni, igen. De. Megválogatom, kinek, mikor, mit. És irigykedni azt nem. Jól megmondta már az öreg Weöres. Sorsot senkivel nem cserélnék. Én fölfogtam. Más remélem fogja. Azt különösen nemszeretem, ha hozzám közel állók cseszegetnek. Azért sem adom fel. Azért sem hagyom magam. Juszt sem. Mostanában mindenféle közmondások járnak az eszembe, disznókról, gyöngyökről, korpákról, ilyesmikről. Meg a tollas barátokról.

Nyár. Nyári ruhák. Húha. Nyaralást is szervezni kell. (Nem, ezért SEM érzem rosszul magam. Hogy van mit.)