...

Az a belső derű, ami ott látszik, az megvan. Mert ha visszagondolok, mikor is készült az a fotó, rá kell, hogy döbbenjek, éppen nagyon szét voltam csúszva. És mégis. Nem, ezt a photoshop nem tudja. Észre kell vennem nekem is, hogy ez ott van. Mindig ott van. A hit, mi több, a tudás, hogy minden rendben van. Ez nem az a 'rend'. Ez az a rend, amit nem mi teszünk. Hanem, ami van. Amire csak rá kell hagyatkozni. Tudom, nem egyszerű. Nekem sem sikerül mindig. De ezek szerint ott van. Mindigis. Ha ilyen állapotban egy ilyen tekintet és mosoly tellett tőlem, akkor ez igenis ott van. Csak szólok. Aki akarja, észreveszi. Aki figyel, és lát engem, igazán, az észreveszi. Akkor is, mikor éppen szét vagyok csúszva. Ha egy fényképezőgép látja, akkor mindenkinek látni kellene. Nekem is. Rend van. Igazi rend van.

Az óceán az hiányzik. Nagyonis.